én szeretem az anime-ot, ez azt hiszem egyértelmű, már ha csak a postok számát nézzük amik ezzel a témával foglalkozik. mivel nem vagyok annyira fiatalka ezért már beletörődtem a világ sokszínűségébe és elfogadtam, hogy ugyan túl színes, túl változatos ez nekünk annyira nem segít. hülyeség? lehet. de akkor te vigyél haza egy emos kis majmot akin a fogyasztói jólét kegyetlen és mélységes árnyékot vetett és úgy néz ki mint bármelyik RAJZOLT/ELTÚLZOTT karakter a mangában! mutasd be a zapunak vagy a zanyunak vagy a gyereked mutasson be egy példányt és rájössz, föld a földhöz! nagyon alacsony az a bizonyos kerítés!
de hogy miből is indult ez az életuntság? igen,tudom, a bravo-ból meg a popcorn ból vagy miapicsa. de a zene a klasszikusokból!
íme:
joy division - emos vagy? halj meg korán mint ian curtis!
és mertr annyira jók voltak és korszakalkotó, mégegy h bódottá legyél:
személyes kedvenc úgy az egész:
siouxsie & the banshees:
the mission:
david bowie ;)
sisters of mercy:
és egy kis hazai, a legjobb, Mátyás Attila riszpekt, FO System!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.